17. Nassolnivalók
Kérődző nemzet
Az amerikaiak évente tízmilliárd dollárt költenek sózott ropogtatnivalókra: burgonyasziromra, “szalonnabőrre”, chipsekre és effélékre. És legalább ilyen sokat fizetünk az édes csemegékért is.
Ugye szükségünk van ropogtatnivalókra? Olvastam valahol, hogy igen nehéz hozzájutnunk minden szükséges tápanyaghoz, ha nem fogyasztunk efféle csemegéket.
Ez az óriási bölcsesség egy gyermekekkel kapcsolatos tanulmányból származik. Persze azt mondja, hogy ez csak akkor igaz, ha a gyerekek nem jutnak tápláló, jól kiegyensúlyozott ételekhez, vagy amikor étkezéskor nem éhesek eléggé, hogy a szükséges kalóriamennyiséget magukhoz vegyék.
A legtöbb amerikainak – legyen akár felnőtt, akár gyerek – nincs valóságos fogalma arról, milyen is éhesnek lenni. A gyermekeket születésüktől kezdve állandóan etetik. Ez a szokás később is folytatódik, s így lettünk a “kérődzők” nemzetévé.
A “kérődzés”-ről viszont azt feltételezik, hogy igen jó módja a súlyvesztésnek.
Sokan úgy gondolják, hogy ha az ember minden órában eszik egy keveset, nem lesz éhes, és nem eszi túl magát. De a ropogtatnivalókból és üdítőitalokból naponta nyert kalóriák többet tesznek ki, mint amennyit egy embernek egész napra magához kellene vennie.
Tegyük fel például, hogy tízóraira kávét fogyasztunk tejszínnel, cukorral és lekváros fánkkal, uzsonnára pedig megiszunk egy üdítőitalt némi cukorkával, majd késő délután megint egy kávét tejszínnel, cukorral és három aprósüteménnyel. Mindezek tetejébe jön este a tévénézéssel egybekötött csemegézés, tíz burgonyaszirom és öt sajtos sós keksz. Ha mindez ismerősen hangzik, jobban tesszük, ha vigyázunk. Ez a csemegézés hozzávetőleg 1500 kalóriával járul hozzá a napi kalóriabevitelhez. Most már tudjuk, miért igaz még mindig a régi mondás: “Minél nagyobb a snack, annál nagyobb a nadrág.” Sokan már attól lefogynának, ha egyszerűen felhagynának a ropogtatnivalók majszolásával.
De sokan nem jutnak elég táplálékhoz a nap folyamán a ropogtatnivalók nélkül!
Ez azért van így, mert finomított, rostszegény, cukorban gazdag ételeket esznek, nem pedig elegendő összetett szénhidrátot (keményítőt) és rostot. Az édesített, száraz cereáliákból és narancsléből, vagy kávéból és fánkból álló reggeli gyorsan megemészthető, a cukrok gyorsan felszívódnak a véráramba, megemelik a vércukorszintet, és ideiglenes feldobottságérzést nyújtanak. De ez nem tart sokáig, s amikor a vércukorszint visszaesik, enyhén mámoros gyengeségérzés jár a nyomában, ami egy üdítőital vagy egy másik ropogtatnivaló után kiált. És a körforgás elindul.
Néhány friss gyümölcs, teljes őrlésű gabonából készült pehely vagy teljes búzakenyér sok és tartós energiával lát el egész délelőttre. Ugyanígy a kifejezetten összetett szénhidrátokból álló, magas rosttartalmú ebéd egész délutánra elégséges energiát nyújt.
Nincs is szükségünk csemegékre?
A nassolás, csemegézés csak szokás. Ha rendszeresen és megfelelő módon étkezünk, nem lesz szükségünk nassolnivalókra. Sőt! Jóval kevesebb emésztési problémával kell számolnunk, ha többnyire magas rosttartalmú növényi táplálékból készült ételeket fogyasztunk, és hagyjuk, hogy a gyomrunk is pihenhessen egy kicsit. Ideális esetben az étkezések között kb. 4-5 órának kell eltelnie.
Mit lehet tenni a “Kell egy kis nassolnivaló!” támadása ellen?
Igyunk egy nagy pohár vizet. Nincs benne kalória, nem igényel emésztést, azonnal átszalad rajtunk és mindent jól átöblít.
Ha mégis több kell, együnk valamilyen friss gyümölcsöt, vagy egy maroknyi nyers zöldségfélét. A ropogtatnivalók támadása és a csemegézés szokása elleni harc legjobb módja, ha nem feledkezünk meg arról, hogy a nassolás elkerülésével nemcsak kalóriáktól szabadulunk meg, hanem a nemkívánatos domborulatok is leapadnak.
Lehet, hogy nem mindig igaz, hogy ami egyszer a szánkba kerül, az örökre a csípőnkön marad, de azt a tényt nem vonja kétségbe senki, hogy “minél több a nassolnivaló, annál nagyobb a nadrág”.
Az amerikaiak évente tízmilliárd dollárt költenek sózott ropogtatnivalókra: burgonyasziromra, “szalonnabőrre”, chipsekre és effélékre. És legalább ilyen sokat fizetünk az édes csemegékért is.
Ugye szükségünk van ropogtatnivalókra? Olvastam valahol, hogy igen nehéz hozzájutnunk minden szükséges tápanyaghoz, ha nem fogyasztunk efféle csemegéket.
Ez az óriási bölcsesség egy gyermekekkel kapcsolatos tanulmányból származik. Persze azt mondja, hogy ez csak akkor igaz, ha a gyerekek nem jutnak tápláló, jól kiegyensúlyozott ételekhez, vagy amikor étkezéskor nem éhesek eléggé, hogy a szükséges kalóriamennyiséget magukhoz vegyék.A legtöbb amerikainak – legyen akár felnőtt, akár gyerek – nincs valóságos fogalma arról, milyen is éhesnek lenni. A gyermekeket születésüktől kezdve állandóan etetik. Ez a szokás később is folytatódik, s így lettünk a “kérődzők” nemzetévé.
A “kérődzés”-ről viszont azt feltételezik, hogy igen jó módja a súlyvesztésnek.
Sokan úgy gondolják, hogy ha az ember minden órában eszik egy keveset, nem lesz éhes, és nem eszi túl magát. De a ropogtatnivalókból és üdítőitalokból naponta nyert kalóriák többet tesznek ki, mint amennyit egy embernek egész napra magához kellene vennie.
Tegyük fel például, hogy tízóraira kávét fogyasztunk tejszínnel, cukorral és lekváros fánkkal, uzsonnára pedig megiszunk egy üdítőitalt némi cukorkával, majd késő délután megint egy kávét tejszínnel, cukorral és három aprósüteménnyel. Mindezek tetejébe jön este a tévénézéssel egybekötött csemegézés, tíz burgonyaszirom és öt sajtos sós keksz. Ha mindez ismerősen hangzik, jobban tesszük, ha vigyázunk. Ez a csemegézés hozzávetőleg 1500 kalóriával járul hozzá a napi kalóriabevitelhez. Most már tudjuk, miért igaz még mindig a régi mondás: “Minél nagyobb a snack, annál nagyobb a nadrág.” Sokan már attól lefogynának, ha egyszerűen felhagynának a ropogtatnivalók majszolásával.
De sokan nem jutnak elég táplálékhoz a nap folyamán a ropogtatnivalók nélkül!
Ez azért van így, mert finomított, rostszegény, cukorban gazdag ételeket esznek, nem pedig elegendő összetett szénhidrátot (keményítőt) és rostot. Az édesített, száraz cereáliákból és narancsléből, vagy kávéból és fánkból álló reggeli gyorsan megemészthető, a cukrok gyorsan felszívódnak a véráramba, megemelik a vércukorszintet, és ideiglenes feldobottságérzést nyújtanak. De ez nem tart sokáig, s amikor a vércukorszint visszaesik, enyhén mámoros gyengeségérzés jár a nyomában, ami egy üdítőital vagy egy másik ropogtatnivaló után kiált. És a körforgás elindul.
Néhány friss gyümölcs, teljes őrlésű gabonából készült pehely vagy teljes búzakenyér sok és tartós energiával lát el egész délelőttre. Ugyanígy a kifejezetten összetett szénhidrátokból álló, magas rosttartalmú ebéd egész délutánra elégséges energiát nyújt.
Nincs is szükségünk csemegékre?
A nassolás, csemegézés csak szokás. Ha rendszeresen és megfelelő módon étkezünk, nem lesz szükségünk nassolnivalókra. Sőt! Jóval kevesebb emésztési problémával kell számolnunk, ha többnyire magas rosttartalmú növényi táplálékból készült ételeket fogyasztunk, és hagyjuk, hogy a gyomrunk is pihenhessen egy kicsit. Ideális esetben az étkezések között kb. 4-5 órának kell eltelnie.
Mit lehet tenni a “Kell egy kis nassolnivaló!” támadása ellen?
Igyunk egy nagy pohár vizet. Nincs benne kalória, nem igényel emésztést, azonnal átszalad rajtunk és mindent jól átöblít.
Ha mégis több kell, együnk valamilyen friss gyümölcsöt, vagy egy maroknyi nyers zöldségfélét. A ropogtatnivalók támadása és a csemegézés szokása elleni harc legjobb módja, ha nem feledkezünk meg arról, hogy a nassolás elkerülésével nemcsak kalóriáktól szabadulunk meg, hanem a nemkívánatos domborulatok is leapadnak.
Lehet, hogy nem mindig igaz, hogy ami egyszer a szánkba kerül, az örökre a csípőnkön marad, de azt a tényt nem vonja kétségbe senki, hogy “minél több a nassolnivaló, annál nagyobb a nadrág”.
