22. A keményítő
A jobb egészség felé
A keményítőtartalmú ételeket általában elkerüljük, mert “hizlalnak”. Pedig a jobb egészséghez vezető út burgonyával, tésztával, rizzsel, babbal és kenyérrel szegélyezett.
Mi a helyzet a fehérjével? Mindenkinek szüksége van fehérjére!
Ez igaz, de nem túl sokra. Az emberek hosszú időn át azt tartották, hogy mivel az izmok több fehérjéből állnak, sokat kell ennünk belőle, hogy erősebbek legyünk.
Ám az emberi szervezet hasonlít egy autóhoz: ha egy autót egyszer megépítettek, attól kezdve már csak néhány pótlólagos alkatrészre van szükség itt és ott, az üzemben tartás érdekében. Ugyanígy egy felnőttnek is viszonylag kevés fehérjére van szüksége egészsége fenntartása érdekében: napi 40–60 grammra.
Amire az autónak igazán, rendszeresen szüksége van, az a jó, tiszta benzin. A test benzine pedig a szénhidrát – ez a magas oktánszámú üzemanyag, amely az egyenletes, jó működtetéshez kell.
Nem a zsír a szervezet üzemanyaga?
A zsír általában a tartalék üzemanyag, amelyet poggyászként cipelünk magunkkal. Ha a szervezet kifogy a szénhidrát jellegű üzemanyagból, előveszi a tartalékot. A zsír nem ég olyan tisztán, mint a szénhidrát, és nem is ad olyan jó energiát.
Melyek a szénhidrátok?
A szénhidrátok az elfogyasztott ételekben lévő cukrok és keményítők. Sokan nem értik a cukrok és keményítők közötti összefüggést, és összetévesztik őket egymással, amikor az egyszerű és összetett szénhidrátok kifejezésekkel találkoznak.
Általánosságban az egyszerű szénhidrátok a cukrok, az összetett szénhidrátok pedig a keményítők. Az emésztési traktus mindkettőt, az egyszerűt és az összetettet is lebontja, és glükóz lesz belőlük. A vér a belekből felszívja a glükózt, és energiaként (üzemanyag) hasznosítja. A szénhidrátok szinte kizárólag növényi táplálékokban találhatók – magvakban, gyümölcsökben, zöldségfélékben és számos belőlük készült ételben, mint például a kenyérben, főtt tésztákban és gabonaneműekben.
A cukrok – az egyszerű szénhidrátok – gyorsan emészthetők, és hacsak nincs jelen rost, glükózként perceken belül belépnek a véráramba. Ez a vércukorszint gyors megemelkedését váltja ki, ami energianövekedéssel is társul. De a cukoráradat gyakran túlzott reakcióra készteti a hasnyálmirigyet és nagy mennyiségű inzulint bocsát ki, ami nemcsak a megfelelő szintre szállítja le a vércukrot, hanem az néha ez alá is esik. A következmény hirtelen energiavisszaesés, ami gyakran a remegés érzetével jár együtt. A szokásos reakció: bekapunk valami nassolnivalót, vagy megiszunk egy üdítőitalt, hogy egyenesbe hozzuk a dolgot.
Egyszerű megoldásnak tűnik... Mi mást tehetnénk?
Jobb megoldás lenne, ha megennénk egy almát. Természetes mivoltában szinte minden szénhidráttartalmú táplálék korlátlan mennyiségű rostot is tartalmaz. Noha a rostot a szervezet nem képes megemészteni, felszívja a vizet és a belekben lágy masszát alkot, ami lelassítja a cukorfelszívódás mértékét.
Egy másik megoldás az lenne, ha több összetett szénhidrátot vagy keményítőt fogyasztanánk. A keményítőfélék igencsak összetett molekulák. Mivel a cukormolekuláknál nagyobbak, az emésztésük is hosszabb időt vesz igénybe, s így nem szorítják le olyan gyorsan a vércukorszintet sem. A finomítatlan keményítőt tartalmazó táplálékok magas rosttartalma további segítség az emésztés és a táplálékfelszívódás mértékének kiegyenlítésénél.
A keményítők nem hizlalnak jobban, mint a többi étel?
A zsír a leghizlalóbb élelem. Egy gramm zsiradék kilenc kalóriát hordoz, míg egy gramm szénhidrát csak négyet. A sok elfogyasztott zsiradék egyenesen a szervezet raktáraiba kerül.
A szénhidrátok finomítása és feldolgozása okozza a problémákat. A táplálék terjedelme, tömege csökken, miközben kalóriakoncentrációja megnő. Ezért olyan könnyű a kalória szempontjából túlennünk magunkat. De amikor rosttartalmával együtt fogyasztjuk a szénhidrátokat, az étvágy kevesebb kalóriával is kielégül.
De hát mit ehetünk?
A burgonyafélék, főtt tészták, bab, árpa és rizs megtölti a gyomrot anélkül, hogy a szervezetet kalóriával is túltöltené. Vegyünk hozzá sokféle gyümölcsöt és zöldségféléket, és lényegileg lehetetlen lesz annyit ennünk, hogy a súlyunk is gyarapodna.
Ám ha ezeket az egészséges ételeket megtetézzük vajjal, mártásokkal, szószokkal, salátaöntetekkel, tejföllel vagy sajttal, egy tápláló, alacsony kalóriatartalmú ételből kalorikus katasztrófa lesz.
Ha viszont összetett szénhidrátokat fogyasztunk természetes állapotukban, teljes rostanyagukkal együtt, zsíros felülkezelések nélkül, akkor nem csupán nagyobb mennyiségű ételt fogyaszthatunk, de még súlyt is veszíthetünk, sőt az ilyen étel a kiegyensúlyozottabb energiaszintről, megnövekedett teherbírásról, állóképességről is gondoskodik. Ez a fajta étkezési terv majd tisztán tartja artériáinkat, és élelmiszerre fordított kiadásainkat is a felére csökkenti.
Hogyan köthetnénk ennél előnyösebb üzletet?
A keményítőtartalmú ételeket általában elkerüljük, mert “hizlalnak”. Pedig a jobb egészséghez vezető út burgonyával, tésztával, rizzsel, babbal és kenyérrel szegélyezett.
Mi a helyzet a fehérjével? Mindenkinek szüksége van fehérjére!
Ez igaz, de nem túl sokra. Az emberek hosszú időn át azt tartották, hogy mivel az izmok több fehérjéből állnak, sokat kell ennünk belőle, hogy erősebbek legyünk.
Ám az emberi szervezet hasonlít egy autóhoz: ha egy autót egyszer megépítettek, attól kezdve már csak néhány pótlólagos alkatrészre van szükség itt és ott, az üzemben tartás érdekében. Ugyanígy egy felnőttnek is viszonylag kevés fehérjére van szüksége egészsége fenntartása érdekében: napi 40–60 grammra.
Amire az autónak igazán, rendszeresen szüksége van, az a jó, tiszta benzin. A test benzine pedig a szénhidrát – ez a magas oktánszámú üzemanyag, amely az egyenletes, jó működtetéshez kell.
Nem a zsír a szervezet üzemanyaga?
A zsír általában a tartalék üzemanyag, amelyet poggyászként cipelünk magunkkal. Ha a szervezet kifogy a szénhidrát jellegű üzemanyagból, előveszi a tartalékot. A zsír nem ég olyan tisztán, mint a szénhidrát, és nem is ad olyan jó energiát.
Melyek a szénhidrátok?
A szénhidrátok az elfogyasztott ételekben lévő cukrok és keményítők. Sokan nem értik a cukrok és keményítők közötti összefüggést, és összetévesztik őket egymással, amikor az egyszerű és összetett szénhidrátok kifejezésekkel találkoznak.
Általánosságban az egyszerű szénhidrátok a cukrok, az összetett szénhidrátok pedig a keményítők. Az emésztési traktus mindkettőt, az egyszerűt és az összetettet is lebontja, és glükóz lesz belőlük. A vér a belekből felszívja a glükózt, és energiaként (üzemanyag) hasznosítja. A szénhidrátok szinte kizárólag növényi táplálékokban találhatók – magvakban, gyümölcsökben, zöldségfélékben és számos belőlük készült ételben, mint például a kenyérben, főtt tésztákban és gabonaneműekben.
A cukrok – az egyszerű szénhidrátok – gyorsan emészthetők, és hacsak nincs jelen rost, glükózként perceken belül belépnek a véráramba. Ez a vércukorszint gyors megemelkedését váltja ki, ami energianövekedéssel is társul. De a cukoráradat gyakran túlzott reakcióra készteti a hasnyálmirigyet és nagy mennyiségű inzulint bocsát ki, ami nemcsak a megfelelő szintre szállítja le a vércukrot, hanem az néha ez alá is esik. A következmény hirtelen energiavisszaesés, ami gyakran a remegés érzetével jár együtt. A szokásos reakció: bekapunk valami nassolnivalót, vagy megiszunk egy üdítőitalt, hogy egyenesbe hozzuk a dolgot.
Egyszerű megoldásnak tűnik... Mi mást tehetnénk?
Jobb megoldás lenne, ha megennénk egy almát. Természetes mivoltában szinte minden szénhidráttartalmú táplálék korlátlan mennyiségű rostot is tartalmaz. Noha a rostot a szervezet nem képes megemészteni, felszívja a vizet és a belekben lágy masszát alkot, ami lelassítja a cukorfelszívódás mértékét.
Egy másik megoldás az lenne, ha több összetett szénhidrátot vagy keményítőt fogyasztanánk. A keményítőfélék igencsak összetett molekulák. Mivel a cukormolekuláknál nagyobbak, az emésztésük is hosszabb időt vesz igénybe, s így nem szorítják le olyan gyorsan a vércukorszintet sem. A finomítatlan keményítőt tartalmazó táplálékok magas rosttartalma további segítség az emésztés és a táplálékfelszívódás mértékének kiegyenlítésénél.
A keményítők nem hizlalnak jobban, mint a többi étel?
A zsír a leghizlalóbb élelem. Egy gramm zsiradék kilenc kalóriát hordoz, míg egy gramm szénhidrát csak négyet. A sok elfogyasztott zsiradék egyenesen a szervezet raktáraiba kerül.
A szénhidrátok finomítása és feldolgozása okozza a problémákat. A táplálék terjedelme, tömege csökken, miközben kalóriakoncentrációja megnő. Ezért olyan könnyű a kalória szempontjából túlennünk magunkat. De amikor rosttartalmával együtt fogyasztjuk a szénhidrátokat, az étvágy kevesebb kalóriával is kielégül.
De hát mit ehetünk?
A burgonyafélék, főtt tészták, bab, árpa és rizs megtölti a gyomrot anélkül, hogy a szervezetet kalóriával is túltöltené. Vegyünk hozzá sokféle gyümölcsöt és zöldségféléket, és lényegileg lehetetlen lesz annyit ennünk, hogy a súlyunk is gyarapodna.
Ám ha ezeket az egészséges ételeket megtetézzük vajjal, mártásokkal, szószokkal, salátaöntetekkel, tejföllel vagy sajttal, egy tápláló, alacsony kalóriatartalmú ételből kalorikus katasztrófa lesz.
Ha viszont összetett szénhidrátokat fogyasztunk természetes állapotukban, teljes rostanyagukkal együtt, zsíros felülkezelések nélkül, akkor nem csupán nagyobb mennyiségű ételt fogyaszthatunk, de még súlyt is veszíthetünk, sőt az ilyen étel a kiegyensúlyozottabb energiaszintről, megnövekedett teherbírásról, állóképességről is gondoskodik. Ez a fajta étkezési terv majd tisztán tartja artériáinkat, és élelmiszerre fordított kiadásainkat is a felére csökkenti.
Hogyan köthetnénk ennél előnyösebb üzletet?
