My Instagram

Lándzsás útifű

Lándzsás útifű

A gyógynövények végtelen sokaságából most egy olyan növényt veszek sorra, amely a régmúltban éppolyan elterjedt lehetett, mint manapság, és amely nagy hírnévnek örvendett. Az ófelnémet nevének (wegarich) az utolsó szótagja, a „rih", amely a szerb „reiks"-nek felel meg, a latin „rex"-szel rokon, tehát amit „király"-nak fordítunk. így az útifûmár réges-régen az utak uralkodója volt, és ősidők óta áldás az emberiség számára. Egy angolszász varázsige (ráolvasás), amely kilenc növénytől kér segítséget, és amely egy feltehetőleg XI. századi kéziratban maradt fenn, az útifü bikák fújtattak át rajtad. Mindennek ellenállsz, vet így szólítja meg:

„És te, útifű, növények anyja, nyitott napkeletre, hatalmas bensődben, kocsik gázolnak rajtad, hölgyek hajtanak át rajtad, szeretők hajtanak át rajtad mindennel szembeszállsz. Ellenállsz a méregnek, ellen a ragálynak, ellen a bajnak, ami bejárja a földet!"

Ma is úgy van, mint akkor. A baj, a betegség bejárja a földet, és minekünk olyan gyógynövényekre van szükségünk, mint amilyen az összes füvészkönyvben magasztalt útifű, amely szembeszáll a bajjal. Rokona, a széleslevelű nagy útifű (P. major) semmiben sem marad el tőle és éppen úgy használható, mint a lándzsás útifű. Mindkettő megtalálható réteken, legelőkön, utak mentén, parlagokon, árkokban és gyakorlatilag az egész világon.

Az útifű elsősorban a légzőszervi megbetegedések ellen használható, különösen erős köhögés, szamárköhögés, tüdőasztma, hurut de még tüdőtuberkulózis ellen is. A svájci Künzle tisztelendő, a tősgyökeres természetgyógyász és a gyógynövények nagy hatóerejének szakembere, ezt írja: „Az útifű mindegyik fajtájából az egész növényt felhasználhatjuk, gyökerét, szárát, virágját és termését. Nincs még egy növény, amelyik úgy tisztítja a vért, a tüdőt és a gyomrot, ezért használ azoknak, akiknek gyenge a tüdejük, veséjük, vérszegények, sápadtak, kiütéseik, májfoltjaik vannak, köhécselnek, rekedtek, soványak mint az agár, még akkor is, ha mindennel ellátják őket, mi szem-szájnak ingere. Segít lábra állni a gyengécske kisgyerekeknek, akik a jó táplálkozás ellenére is visszamaradnak a fejlődésben."

Én magam is segítettem asztmás betegeken útifű és kakukkfű 1:1 arányú keverékével (lásd a Felhasználási módoknál). Egy ilyen teafőzet máj- és hólyagbántalmak esetén is ajánlható. Bronchitis, tüdőasztma esetén nagyszerű hatása van a teának, amelyet a következőképpen készítünk el: egy csésze hideg vízbe egy szelet citromot teszünk, hozzáadunk egy púpozott kávéskanál barna kandiscukrot, mindezt felforraljuk, négyszer- ötször hagyjuk bugyogni, majd levesszük a tűzről és csak ekkor tesszük bele a púpozott kávéskanál teakeveréket. Fél percig állni hagyjuk. Súlyosabb esetekben napközben négyszer-ötször frissen kell elkészíteni a teát. Kortyonként fogyasztjuk, amilyen melegen csak bírjuk. Ahogy régi füvészkönyvekben olvashatjuk, az útifű magja gátolja a kőképződést, ha naponta 8 grammnyit beveszünk belőle. Melléje útifűteát kel! inni. Az útifű-szirup megtisztítja a vért a kórokozóktól és a salakanyagoktól. Kúraszerűen kellene használni, minden étkezés előtt felnőttek egy evőkanállal, gyerekek egy teáskanállal igyanak meg belőle (a szirupkészítést lásd a Felhasználási módoknál).

Paraszti körökben jól ismert, hogy az útifű nagyon régóta kedvelt seborvosság. Amikor egyszer egy paraszt kint a mezőn a szerszámával súlyosan megsebesítette magát, legnagyobb csodálkozásomra friss útifűlevelet szedett, szétmorzsolta és a sebre rakta. Jóllehet nem mosta meg, mégsem kapott tőle sebfertőzést. A szétmorzsolt friss levelek vágás, darázscsípés, veszett kutya harapása, mérges állatok csípése és mérgeskígyók marása ellen is segítenek, utóbbi esetben elsősegélynyújtásra is megfelelnek, ha történetesen nincs orvos a közelben.

Egy régi füvészkönyvben ez áll: „Ha pók csíp meg egy varangyot, útifűhöz igyekszik jutni. Az segít rajta."

Az útifű gyógyítja a golyvát, friss leveleket szétmorzsolunk a két kezünkkel, kicsit megsózzuk és így tesszük a nyakra. Érdemes hosszabb gyaloglás és kirándulás alkalmával útifű levelével kibélelni a cipőnket, mert megakadályozza a vízhólyagok keletkezését. Még a rosszindulatú daganatok is elmúlnak, ha friss, szétdörzsölt levéllel kezeljük. Az útifűlevél a rosszindulatú mirigybetegségeket is gyógyítja, ilyenkor fel kell rakni a beteg testrészre. Ezekben az esetekben azonban friss majoránnát kell beáztatni olívaolajba (sürgős esetben megfelel a szárított majoránna is!) A majoránnát egy üvegbe töltjük, leöntjük az olajjal és tíz napig meleg helyen tartjuk. Az így nyert majoránnaolajjal bekenjük a beteg testrészt, amire azután rárakjuk a szétmorzsolt útifűlevelet, és egy kendővel bekötjük. Rövid időn belül javulás mutatkozik.

A linzi plébániatemplomhoz tartozó lelkészotthonban tartottam előadást és elmondtam, hogy a szétmorzsolt útifűlevéllel minden seb gyógyítható, még az is, amelyik már tíz éve megvan. Amikor fél év múlva Linzben a keresztes nővérek iskolájában beszéltem, szót kért egy asszony. „Annak idején kételkedtem abban, amit az előadásában kifejtett, hogy tudniillik az útifű levele minden sebet begyógyít, még az évek óta meglévőt is. A szomszédasszonyomnak már 17 éve van egy nyílt seb a lábán, emiatt hosszú ideje ki sem tud mozdulni a házból. Az Ön előadása után másnap azonnal vittem neki útifüvet és az Ön utasításainak megfelelően a lábára raktam. Kételyeimet ezennel visszavonom: a seb mindannyiunk nagy csodálkozására gyorsan begyógyult és az elmúlt öt hónap alatt nem is szakadt fel." Egy másik példa: egy műlábát viselő háborús sérültnek, a hosszantartó nyári hőség idején mindig kisebesedett az amputált lába. Sem kenőccsel, sem besugárzással, sem injekciókkal nem lehetett begyógyítani. Mikor útifüvet rakott a sebre, az egy éjszaka alatt rendbejött és a férfi járhatott tovább a dolga után.

Egyszer magamnak is gyorsan tudtam segíteni az útifű friss levével. Évekkel ezelőtt az akkor egy esztendős unokám, akit a karomon vittem, tiszta jókedvéből baloldalt beleharapott az arcomba a szájszögletem fölött. Néhány napig nagyon fájt a harapás helye. Időnként egy kis útifű-eszenciát tettem rá. Aggódtam, hogy egy napon rosszindulatú csomó válik belőle. Április végén egy konferencián vettem részt a férjemmel. A harapás helyén hirtelen egy borsó nagyságú, megkeményedett csomót éreztem, ami az éjszaka keletkezett. Nyomban hoztam magamnak a rétről egy marok útifüvet, az ujjaim között szétmorzsoltam és a nap folyamán többször is megtupfoltam vele a szóban forgó helyet. Este már csak egy kicsit lehetett érezni a csomót, másnap reggelre pedig legnagyobb örömünkre teljesen eltűnt. Vagyis nem túlzás, ha Kneipp tisztelendő írásaiban azt állítja, minden betegségre van gyógynövény. Minél tovább foglalkozom a gyógynövényekkel, annál több csodát érek meg. Rengeteg ember hal meg évente ilyen rákos daganat miatt kínok között, noha van gyógynövény az ilyen súlyos bajokra is. Mennyivel egészségesebbek és életvidámabbak lehetnénk mi mindannyian, ha több megértést tanúsítanánk a gyógynövények iránt. A tudatlanok szemében ezek persze csak gyomok. Törődjenek többet a gyógynövényekkel és lassan minden bajuk elmúlik.

Soraim bátorítást és vigaszt kell hogy jelentsenek minden idős embernek, akik évek óta nyílt sebektől szenvednek. Ha útifűlevelet raknak a sebükre, hamarosan bezáródik és meggyógyul. Az életkor ilyenkor nem számít. Ha dagad is ez a láb, fürdessük papsajt hideg kivonatával vagy zsuriófőzetben. A sebek szélét fürdés után körömvirág-kenőccsel kenjük be (lásd a Körömvirág c. fejezetben a Felhasználási módoknál). Trombózis esetén is melegen ajánlható az útifű levele.

Ezek a példák világosan mutatják: az ember akkor is számíthat az Isten patikájára, ha az orvosok már lemondtak a betegről.

FELHASZNÁLÁSI MÓDOK

Teakészítés: 1 púpozott teáskanál levelet adunk 1A liter vízhez; csak forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.

Teakeverék: 1 púpozott teáskanálnyi keveréket V4 liter vízzel leforrázunk. A keverékhez kakukkfüvet és útifüvet veszünk 1:1 arányban.

Levélborogatás: a frissen szedett széleslevelű vagy lándzsás útifűlevelet megmossuk, egy deszkán összetörjük és felrakjuk.

Szirup: Első változat: két összemarék útifűlevelet ledarálunk húsdarálón. Ehhez a levélpéphez 300 gramm nyerscukrot és 250 gramm valódi mézet és kevés vizet adunk, hogy oda ne égjen. Folyamatos kevergetés közben gyenge tűzön főzzük, amíg sűrű massza keletkezik belőle, amit azon melegen üvegekbe töltünk. Hűtőszekrényben tároljuk.

Szirup: Második változat: a megmosott útifűleveleket nyerscukorral rétegesen rakjuk egy uborkásüvegbe és jól nyomjuk össze az egészet. A massza leülepedik. A következő napokon újabb és újabb rétegeket rakunk be, míg az üveg meg nem telik. A kertben egy védett helyen lyukat ásunk és a 3-4-szeres pergamenkötéssel lezárt üveget beleállítjuk. Egy deszkalapot teszünk föléje és arra nehezéknek egy követ. A gödröt úgy temetjük be, hogy a deszka és a kő jól látható maradjon. A talaj egyenletes melegének hatására a cukor és a levelek sziruppá erjednek össze. Mintegy három hónap múlva kivesszük az üveget a földből, a levét gyümölcspréssel kinyomjuk (nem kendőn át), egyszer felforraljuk és jól zárható üvegekbe töltjük. Ha az erjesztésnek ez a módja nem kivitelezhető, tartsuk az üveget a napon vagy a tűzhely (kályha) közelében, míg az alján lerakódik a szirup. Ezt a szirupot is fel kell forralni egyszer.