Padlizsán

Habár a padlizsánt több évszázada ismerjük Magyarországon, mégis viszonylag ritkán fogyasztjuk. Ennek egyik oka talán az, hogy nem túl sok tápanyagot tartalmaz, és ebből adódóan az ízesítése is több szakértelmet igényel. Ugyanakkor alacsony a kalóriatartalma, így aki fogyni szeretne vagy cukorbeteg, mindenképpen egyen belőle bőségesen.

A növény a délkelet-ázsiai területeken őshonos, valószínűleg Indiából származik, de feltételezik, hogy Pakisztánban már 4000 évvel ezelőtt termesztették is. Kínába Kr. e. 500 környékén kerülhetett, és széles körben közkedveltté vált. Az ázsiai területekről jutott el aztán Egyiptomba, Perzsiába és Törökország északi részébe. Ezeken a területeken a padlizsán mai napig szinte alapélelmiszernek számít. Az arabok lakta területekről már a Kr. u. 9. századból vannak feljegyzések, melyek e zöldségféle jelentőségét igazolják az akkori táplálkozásban. Ugyanakkor a mórok már legkésőbb a 7. századra eljutatták Spanyolországba, ahonnan csak lassan hódította meg Európát. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a padlizsán rokona a mérgező nadragulyaféléknek, és ezért sok helyen csak „bolond alma"-ként hívták, és úgy tartották, hogy aki megeszi, az megmérgezi magát (hasonló problémák voltak a szintén e családba tartózó paradicsommal és burgonyával is). A 16. században a spanyolok úgy tartották, hogy a növény fokozza a nemi vágyat, ezért a „szerelem almája" néven is illették. Valószínűleg török közvetítéssel ekkor jutott el hazánkba is, ezért hívják a mai napig török paradicsomnak (bár a paradicsomot akkor még nagy valószínűséggel nem ismertük, így az elnevezés pontos oka és ideje némileg rejtélyes marad...).

A sok tévhit ellenére az 1600-as évek elejére a padlizsán eljutott Nápolytól egészen Németországig, sőt Angliába is. Az 1650-es években a spanyolok eljuttatták a padlizsánt Brazíliába, de Észak-Amerikában további 150 évet kellett várni arra, hogy végre megismerhessék. Maga Thomas Jefferson mutatta be 1806-ban, ez irányú ismereteit pedig egy francia barátjától nyerte. A padlizsán az 1850-es évekre eljutott Ausztráliába is, ahova egy ápoló vitte magával, aki egy Indiában járt barátjától kapta a magokat. Ugyanakkor ezen a földrészen csak az 1950-es évektől kezdték használni, amikor az Európából érkező emigránsok fellendítették a zöldség termesztését és fogyasztását.

A padlizsán gyógyhatása nem nevezhető kiugrónak, de azért néhány állapotban terápiás értékű lehet a rendszeres fogyasztása. Fontos megjegyezni, hogy magas a hisztamin tartalma, ami semmilyen problémát nem okoz, de a vizeletvizsgálatot megzavarhatja, ezért laboratóriumi teszt előtti napon ne együnk belőle.

Antioxidáns hatás

A padlizsánban antioxidáns hatású vegyületek találhatóak, melyek leginkább a rossz koleszterin (LDL) oxidációiéi képesek gátolni, ezékal védelmet nyújtanak az érfalat károsító folyamatok ellen, melyek szívinfarktushoz, vagy agytrombózishoz vezethetnek. Ezért rendszeres fogyasztásával csökkenthető a szív- és érrendszeri betegségek kockázata.

Koleszterin csökkentő hatás

A padlizsán koleszterinszint csökkentő hatásáról meglehetősen eltérőek az álláspontok. Néhány elvégzett vizsgálatban egyértelműen kimutatták, hogy ez a zöldségféle semmilyen jótékony hatással nincs a vér koleszterin mennyiségére, mások azt igazolták, hogy a padlizsánból készült kivonat infúziós bevitele csupán csak rövid időre csökkenti a vérzsírokat. Ugyanakkor vannak olyan kutatási eredmények is, melyekben a padlizsán hatásos a magas koleszterinszinttel szemben, de az is igaz, hogy más zöldségfélékkel együtt fogyasztva. Mindebből arra következtethetünk, hogy a jelenlegi ismereteink szerint a padlizsán önmagában nem elég hatásos ahhoz, hogy a kórosan magas koleszterin mennyiségét csökkenteni tudná, ugyanakkor más zöldségfélékkel (szója, okra), olajos magvakkal (mandula), valamint gabonafélékkel (zab, árpa) kombinálva mégis hatásos lehet. Ezen hatása valószínűleg a magas rosttartalmának köszönhető.

Tumorellenes hatás

A növény tartalmaz olyan vegyületeket (solamargin, solasonin), melyek a vastagbél és májdaganatos sejtvonalakon gátolni képesek a rákos sejtek növekedését és életképességét. Ez persze nem azt jelenti, hogy a padlizsánnal lehet rákot gyógyítani, de az mindenképpen elmondható, hogy vannak benne olyan rákellenes hatóanyagok, melyek csökkenthetik a betegség kialakulásának kockázatát.

Népgyógyászati felhasználás

A padlizsán népgyógyászati felhasználásai között a vízhajtó, vérképző, gyulladásgátló, köptető, gyomorsav lekötő és asztmaellenes hatások szerepelnek. Ilyen tulajdonságait azonban a tudományos vizsgálatokban eddig nem sikerült igazolni.



Dr. Gáspár Róbert