Ribizli
A ribizlitermesztés történetéről viszonylag keveset tudunk. Minden bizonnyal már az ókorban is ismerték, a ma létező fajok Európából és Ázsiából származnak. Angolul a ribizli „currant" elnevezése arra utal, hogy a gyümölcs „korintusi", azaz görög eredetű. Ez azon alapul, hogy az 1500-as évek közepén Angliában speciális korintusi mazsolát lehetett kapni, amelyet egy mag nélküli vörös szőlőfajtából készítettek. Amikor az első ribizli megérkezett a szigetországba, hasonlóságot véltek felfedezni a két gyümölcs között, és így ragadt rá ez a név. Az oroszok mézes bort készítettek belőle, más népek a fekete teát ízesítették ribizlivel. Az első telepesek az 17(X)-as években kezdték termeszteni a növényt Amerikában. A 16. században Hollandiában, Dániában és a Balti- tenger vidékén jelentős ribizlitermesztés folyt. A II. világháborúban nagy mennyiségben szállították a fekete ribizlit ezekre a területekre, mivel súlyos C-vitamin hiány és az ezzel járó skorbut veszélye fenyegetett.
A piros és fehér ribizli komponensei közel azonosak, míg a fekete ribizli összetétele sok mindenben eltérő. A fekete ribizli a mai napig nagyon fontos C-vitamin forrás. A tudományos kutatások azonban sok más, betegséget megelőző és kezelő hatást tártak fel a ribizlivel kapcsolatban. Rendkívül gazdag ásványi anyagokban és nyomelemekben.
Antioxidáns hatás
Mind a fekete, mind pedig a fehér és piros ribizli gazdag antioxidáns anyagokban. Fenolos vegyületek, anto- ciánok, flavonoidok és a nagy mennyiségű C- és E-vitamin tartalom egyaránt felelős a kiemelkedően erős szabad gyökfogó hatásért. Mindezek alapján joggal feltételezhető, hogy a ribizli rendszeres fogyasztása elengedhetetlenül fontos a daganatos betegségek, valamint az érrendszeri betegségek megelőzése érdekében.
Húgyuti gyulladásgátló hatás
A ribizli nagyon sok olajos komponenst is tartalmaz, melyek nagyon gazdagok hatóanyagokban. Ezen hatóanyagok jelentős része a vizelettel választódik ki, ennek következtében nagy koncentrációban képesek felhalmozódni a húgyutakban. Kimutatták. hogy a ribizli biológiailag aktív vegyületei hatásosan kezelik az alsó húgyúti gyulladásokat még olyan esetekben is, amikor a gyulladás már régóta fennállt. Emellett az is kiderült. hogy egyes méhgyulladásokban is jótékony hatással bírnak.
Fekélygátló hatás
A gyomorfekély kialakulásában sok tényező játszik szerepet. Egyrészt mindig van egy pszichés oka, ami általában szorongás, vagy hosszan fennálló stresszhelyzet, feszültség. Másrészt valamilyen oknál fogva meggyengül a gyomornyálkahártya védelme a gyomorsawal szemben. Ennek egyik leggyakoribb oka egy baktérium, a Helicobacter pylori jelenléte a gyomorban. Vizsgálatokban igazolták, hogy a fekete ribizli magjában található nagy molekulatömegű összetett cukrok (poliszacharídok) ugyan nem gátolják a baktérium növekedését, de speciális módon megakadályozzák, hogy a gyomorfalhoz kapcsolódjanak, és ott megtelepedjenek. Ezzel a különleges hatással a fekete ribizli eredméiryeslehet a gyomorfekély betegség megelőzésében.
„Látásfrissitő hatás”
Az utóbbi időben feltételezik, hogy az antocián molekulák képesek elősegíteni a szemben a látóbíbor (rodop- szin) regenerálódását, és ezáltal javítják a látás képességét. A fekete ribiz- iiben lévő antociánok közül egynél sikerült ezt a hatást igazolni, amely valószínűleg a szemben található, ún. pálcika fényreceptorokon keresztül valósul meg. Ez természetesen nem azi jelenti, hogy a ribizli evéstől több dioptriával javul majd a szemünk, csupán azt, hogy a gyümölcs segít karbantartani a szemműködést, esetleg később fárad el a szemünk. Ezt bizonyítékokkal is alá lehet támasztani, mivel olyan személyeknél végeztek vizsgálatokat, akik, mint biztonsági emberek, videokamerák által közvetített képek monitoron keresztüli megfigyelésével foglalkoztak. Azok, akik ribizli kivonatot kaptak, jobban alkalmazkodtak a sötéthez, és a szemük nem fáradt cl a munkaidő alatt, míg a ribizli kivonatot nem használóknál egyértelműen tapasztalhatóak voltak a szemfáradás tünetei.
Értágitó és vérnyomáscsökkentő hatás
A fekete ribizli ben található vegyületek értágító hatással bírnak, melyet az erek falában nitrogén-monoxid fel- szabadításán keresztül fejtenek ki. Mind a vízben, mind pedig az olajban oldódó komponensek képesek ezt a hatást kiváltani. Ennek eredményeképpen jelentős vérnyomáscsökkentő hatással is rendelkeznek. Állatkísérletekben igazolták, hogy a fekete ribizli kivonata, illetve egyes ma használatos vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatása között nincs lényeges különbség. Mindez azt sugallja, hogy a fekete ribizli rendszeres fogyasztása segít csökkenteni a magas vérnyomást, illetve véd a betegség kialakulásával szemben.
Virusölő hatás
A fekete ribizli kivonatanyagai vírusellenes hatással is rendelkeznek. A vírusgátló tulajdonságért feltételezhetően a benne lévő antocián molekulák a felelősek. Jó hatékonyságúnak találták számos influenza vírus (influenza A, influenza B), valamint a változatos panaszokat okozó Herpes simplex vírus ellen is. így járvány időszakában, de időszaktól függetlenül is, a fekete ribizli képes növelni szervezetünk védekezőképességét egyes vírusokkal szemben is.
A zsírsavak rendkívül fontosak a szervezet normális működéséhez. Az utóbbi időben nagy jelentőséget tulajdonítanak a gamma-linolénsavnak (omega-6-zsírsav), mely elengedhetetlenül fontos az érfal épségének megőrzése érdekében. A fekete ribizli magjában nagy mennyiségű gamma- linolénsav található, így jó forrásként szolgál. Különösen fontos lehet ez olyan anyagcserebetegek esetében, akik képtelenek a linolénsavat átalakítani, és ezáltal az életfontosságú származékaikat előállítani a szervezetben.
Népgyógyászati felhasználás
A népgyógyászatban a ribizlit többféle betegség gyógyítására ajánlják. Többek között vizelethajtóként, köszvényellenes szerként, reumás gyulladásokra, hashajtásra és székrekedésre, cukorbetegségre, nemi betegségekre és a nemi élet zavarainak kezelésére, csonterősítésre, valamint bélférgesség ellen egyaránt használják. Ezeket a hatásokat mindezidáig tudományos módszerekkel azonban még nem sikerült igazolni.
Dr. Gáspár Róbert
